Orbán Viktor, Magyarország
miniszterelnöke Európai Tanács utáni sajtótájékoztatójának leirata
2014. június 27., Brüsszel
K: Volt egy 26-2-es
szavazás, ha jogilag nem is, de politikailag befolyásolja-e a döntés értékét,
súlyát?
V: Először is az önmagában az
mindig kicsit furcsa, ha azon kell gondolkozni egy demokráciában, hogy egy
szavazás ténye hogyan értékelendő. Egy demokráciában, ha vita van, márpedig itt
vita volt, a dolgokat el kell valahogy dönteni, és a fejeket nem belyuggatjuk,
mint régen a háborúkban, hanem megszámoljuk. Megszámoltuk és 26-2-t találtunk.
Szerintem ez egy normális eljárásrend, hogy ha nincs egyetértés.
A magyar álláspontot
egyébként nem befolyásolták a számarányok, mert elvi álláspontot képviseltünk,
tehát ha egyedül kellett volna szavaznunk, akkor is így szavaztunk volna, mert
azt gondolom, hogy Magyarországnak világos és erős jelzést kell adnia abból a
szempontból, hogy mi nem járulunk hozzá, hogy az folytatódjon, ami az elmúlt 5
évben itt általános volt. Nem járulunk hozzá ahhoz, hogy a konszenzusra való
törekvés egyébként dicséretes szándékával időnként átlépjük az alapszerződés
kereteit. Ezt el is mondtam a hozzászólásomban. Ha úgy érezzük, hogy a keretek
szűkek, az alapszerződés nem ad elegendő mozgásteret és új szabályokra van
szükségünk, akkor vessük fel a kérdést, Magyarország erre készen áll, akkor
vitassuk meg és módosítsuk az alapszerződést. De az legyen transzparens,
demokratikus, előkészített és megfontolt. Ne pedig esetről esetre térjünk el értelmezésekkel
az alapszerződés tényleges szándékaitól.
A második dolog, ami miatt
nekünk ez fontos az az, hogy az alapszerződés betartása mindig a kisebbek
érdeke. A nagyok puszta erejüknél fogva is képesek az érdekeiket érvényesíteni,
a magunkfajta közepesek vagy a nálunk kisebbek, azok rászorulnak arra, hogy a
jog erejével védjék a saját érdekeiket, ahhoz pedig biztos jogi háttér
szükséges. Vagyis egy stabil nem megkérdőjelezhető szerződés, ez a magyar
nemzeti érdek.
Másodsorban az elmúlt 5 évben
volt az a gyakorlat, hogy olyan kérdéseket is megpróbáltak EU hatáskörbe vonni,
amik egyértelműen nemzeti hatáskörbe tartoznak – rezsicsökkentés, bankadó,
földvédelem, szerintem még a pálinka is ide tartozik – tehát van jó néhány
olyan ügy ahol éppen a lopakodó szerződésmódosítás miatt bevett gyakorlattá
vált az egyébként kizárólagos nemzeti hatáskörbe tartozó ügyek brüsszeli
megkérdőjelezése.
És egy erőteljes jelzést
kellett adnunk a tekintetben, hogy ezt a gyakorlatot nem fogadjuk el, nem lehet
folytatni és ki fogunk állni a magyar érdekek mellett. Na ezért van az, hogy én
valójában nem egy személyről szavaztam, hanem az eddig kialakult gyakorlat
megváltoztatása érdekében kellett egy erőteljes jelzést adnom, ezért ha egyedül
kellett volna ezt elmondanom, akkor egyedül mondtam volna el.
K: Juncker személyével
szembeni kritikáját is elmondta?
V: Nem, mert azzal kezdtem
hogy Magyarország számára ez nem személyes kérdés
K: Nem is tekinti
presztízsveszteségnek, hogy gyakorlatilag egyedül maradt Cameronnal az ellenzők
között?
V: Sokfajta habitusú ember
létezik, én amikor így szoktam maradni akkor azt nem úgy tekintem, hogy
presztízsveszteség, hanem úgy, hogy kiálltam valami mellett ami ráadásul messze
túlmutat a saját személyes érdekeinken, tehát még az Európai Néppárt érdekein
is messze túlmutat, a magyar nemzeti érdekekért időnként úgy kell kiállni, hogy
időnként van, hogy az ember egyedül marad. Van amikor ketten vagyunk, van
amikor többségben, de az hogy mennyien vannak még velünk, az a kiállás értékét
és szükségességét nem kérdőjelezheti meg, mert akkor a végén nem tudjuk
képviselni a saját nemzeti érdekeinket.
K: És a magyar nemzeti
érdeket most hogy lehet majd képviselni, milyen jövő vár rájuk így hogy Juncker
lesz az elnök és Ön kisebbségben maradt?
V: Meg fogja érteni a magyar
álláspontot
K: Fideszes képviselők
hogyan fognak szavazni Junckerről Strasbourgban?
V: Titkos szavazással. Nekem
van egy világos álláspontom hogy ebben a helyzetben mi a helyes magatartás, de
minden képviselő egy titkos szavazatot fog leadni, hiszen maga az eljárás
titkos, mert személyi kérdésről van szó
K: A változás iránti
igényt mennyire sikerült érvényesíttetni az 5 éves stratégiai tervben?
V: Van benne jó néhány dolog,
amiben sikerült. Ez talán egyébként fontosabb is, mint a Bizottság elnökéről
szóló személyi döntés. Említek néhányat: egyértelműen elfogadták azt a korábban
támadott gazdaságpolitikai elemet, hogy a munkát terhelő adókat csökkenteni
kell, ez benne van a szövegben. Ezért korábban bennünket minden évben mikor
értékelték a gazdaság teljesítményét, ezt kifogásolták.
Aztán benne van a
versenyképes energia ár kérdése. Itt nekünk van egy radikális álláspontunk,
amit azért néhányan osztanak, ha még nem is mindenki, hogy önmagában a piaci
szabályozás nem cél. Abban hiszünk, hogy a piaci szabályozással együtt járó
verseny az a fogyasztók számára jobb minőséget és olcsóbb árat eredményez, de
ez bizonyos esetekben nincs így, mint például az energia, ezért ott meg kell
fontolni, hogy ilyenkor mi a fontosabb, a szabályozás elvszerűsége, vagy
pedig a fogyasztók érdeke, hogy mennyit kell fizetniük a létfenntartáshoz
nélkülözhetetlen rezsiköltségek gyanánt. Úgyhogy úgy érzem, hogy itt is van egy
elmozdulás.
Aztán van a migráció
tekintetében, ugye mi egyértelműen azt mondjuk, hogy az Uniónak világossá kell
tenni, hogy meg akarjuk állítani a migrációt, tehát mi a migrációt nem tartjuk
menedzselendő, jól irányítandó folyamatnak, hanem le kell állítani. Ez ilyen
nyersen nincsen benn a szövegben, de az benne van, hogy a migrációt sokkal
jobban kell kezelni az uniónak, mint tette az elmúlt időszakban.
K: Mi a helyzet a
költségvetési lazítás kérdésével?
V: Költségvetési lazításról
nincsen szó – most szétfeszítené ez a téma ezt a rövid beszélgetést, amit
Önökkel folytatok, de az idő nagy része erről a vitáról szólt. Én most magyar
nemzeti érdekek szempontjából interpretáltam a történéséket, de ha az európai
diskurzus nézőpontjából kellene beszámolnom Önöknek, akkor a legnagyobb vita
azon volt, hogy lehet e rugalmasabbá tenni a szigorú pénzügyi szabályokat vagy
nem, és ha lehet rugalmasabbá tenni, akkor ezt lehetővé teszi-e a már megkötött
szerződések összessége, vagy új szerződésmódosításokra van szükség pénzügyi és
stabilitási megállapodások tekintetében. A nagy vita déliek és északiak között
erről a kérdésről zajlott.
K: És lehet?
V: Mi ezen a vitán kívül
vagyunk, ugyanis Magyarország egy olyan válságkezelési modellt választott,
amely radikálisan eltér mindenkiétől amit itt alkalmaznak. Úgy fogalmaznék,
hogy a trojka, vagy az EU Bizottság és az IMF által javasolt válságkezelési
modellt Magyarország nem használta. Mi egy más válságkezelési modellt
használunk, amiben mi egyszerre teremtjük meg a pénzügyi fegyelmet és növeljük
a foglalkoztatottságot, egyszerre van növekedés és szilárd államadóság csökkentés,
költségvetési szinttartás, tehát mi egy más gazdaságpolitikai filozófiai és
eszközrendszerrel kezeljük a magyar válságot, mint ahogy ez itt szokás, ezért
az a vita, ami az itteni válságkezelésről szól, nem releváns Magyarországnak.
Mi egy dolgot tudunk, nekünk az a jó, ha itt nem történik olyan változás, ami
meggyengíti az Európai Unió pénzügyi stabilitását, mert az áttételesen kihat
Magyarországra is, hiába folytatunk más gazdaságpolitikát, mint ők, mégis az
itteni állapotok, különösen az export kapcsolatok okán, hatást gyakorolnak
Magyarországra. Akármit is csinálnak ők, az mindegy nekünk, csak csinálják jól.
K: A kiszivárgott lengyel
hangfelvételek bármilyen formában akár esetleg egy informális kávézás keretében
Ön és Donald Tusk között szóba kerültek az elmúlt két napban?
V: Nem, de a magyar álláspont
ebben világos, ezt a minisztereknek is elmondtam kormányülésen, tehát ha
alkoholt iszunk, akkor nem beszélünk, ha beszélünk, nem iszunk alkoholt. Mert
ha alkoholt iszunk, és beszélünk és felveszik, az maga a katasztrófa, ezt
lehetőleg kerüljük el.